KREATÍVMINDEN

Itt a tavasz kis hírnöke,

Kinyílott a hóvirág.

Kismadarak csiripelnek,

Rügyeznek az orgonák.

A nyuszika tojást pingál,

Verset tanul minden srác.

A harang húsvétot hirdet

Meglocsolnak holnap minket!

¤

KINCS

Várnak rád a rózsák, 

A fák, a gyermekek. 
Mosolyogj egy kicsit, 
Ha fent lebegsz. 
Kergesd el a felhőt, 
Nyújtsd ki fény-kezed, 
Érints meg, 
Simíts végig 
Minket 
A kék eget 

Napfény, napfény 
Te koronázatlan király 
Ragyogj hát 
Lángolj már. 

Napfény, napfény 
te vakító forróság 
égess és melegíts 
uralkodj hát.   

(Zalaba Zsuzsa)

¤

Nyuszika eszeveszetten rohangál körbe, és azt kiabálja:
- Körző vagyok! Körző vagyok!
Pár perc múlva rászól az anyja:
- Azonnal hagyd abba!
De ő tovább csinálja:
- Körző vagyok! Körző vagyok!
Az anyukának elfogy a türelme és fenyegetőzni kezd:
- Nyuszika, ha ezt nem hagyod abba, odaszögelem a másik lábad is a padlóhoz! 

¤

Locsolkodás

A húsvéti locsolkodás világi szokás. Régebben húsvét hétfőn faluhelyen a kútból húzott vízzel locsolták meg a lányokat, vagy nemes egyszerűséggel egy patakba vetették. A fiúk ezután tojást és szalonnát, vagy festett tojást kaptak, ez utóbbival a lány még az érzelmeit is ki tudta fejezni. Ma a fiúk illatos vízzel locsolnak. A műveletet mondókával kísérik. A lányok köszönetképpen még ma is ajándékot adnak, de ma már a festett tojást sok helyen felváltotta a csokoládéból készült tojás vagy nyuszi figura. Sokszor aprópénz is jár a locsolkodónak. Észak- és nyugat-magyarország egyes falvaiban locsolás helyett a vesszőzés dívik. Mindkét szokás az ősi termékenységvarázsló rítusokból ered.

Locsolóversek

Kivirradt a tavasz ma húsvét napjára,
Új életet öltött ismét föl magára.
Én is e szent napon örömet hirdetek,
Mert Jézus feltámadt! Ezen örvendjetek!
Már régen szokása minden kereszténynek
Örvendeznie e nap ifjúnak és vénnek.
Én is köszöntöm hát ezen szent napunkat,
És hozzá frissítem szép leánykájukat.
Mert hogy mit akarok, már azt is megmondom,
Öntözködni jöttem. Szóm nem is cifrázom.
Frissítő balzsamos víz is van kezembe,
Ez hozta húsvétot emlékezetembe.
Engemet öntöző Apollónak hívnak,
Vizemtől a lánykák mint virágok nyílnak.
Kérem hát alássan e háznak az urát,
Engedje megönteni kedves leánykáját!

Nagypénteken erre jártam,
az ablakban rózsát láttam,
el akar hervadni,
szabad-e locsolni?
Szépen kérem az apját,
de még szebben az anyját,
hadd locsoljam a lányát.
Olyan legyen a haja,
mint a pünkösdi rózsa,
Szívemből kívánom!

Korán reggel útra keltem,
Se nem ittam, se nem ettem,
Térdig jártam már a lábam,
hogy öntözzem, alig vártam.
Piros tojás, fehér nyuszi,
Locsolásért jár egy puszi.

Fakadó rügy, szellő hozta,
Madár szállt az ablakunkra,
Nagy vidáman azt dalolta,
Itt nyílik a legszebb rózsa.
Jó szagú a rózsavizem,
Eljöttem, hogy megöntözzem.
Nesze, nesze, rózsaszál,
Soha el ne hervadjál.

Rózsavíz a kezembe,
Hadd öntsem a fejedre. 
 
Én kicsike vagyok,
A fogaim nagyok.
Adjanak egy kalácsot,
Hogy harapjak nagyot!
(Háromszék)
 
Húsvét másodnapján régi szokás szerint 
Fogadják szívesen az öntöző legényt. 
Én a legénységhez igen kicsi vagyok, 
De öntöző legénynek mégis csak felcsapok. 
Minden esztendőben ilyenkor itt vagyok 
Ha a locsolásért piros tojást kapok.
(Sárvásár)
 
 
 
 
 
 
Sándor napján megszakad a tél,
József napján eltűnik a szél,
Zsákban Benedek hoz majd meleget,
Nincs több fázás, boldog, aki él.
Már közhírré szétdoboltatik,
Minden kislány férjhez adatik,
Szőkék legelébb, aztán feketék,
Végül barnák és a maradék. 
 
(Magyar Népköltészet) 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Húsvéti készülődés
 
Közeledik a szép húsvét,
Erre készül minden nép.
Nem is csoda, nincs sok hátra,
Festett tojás kerül, minden házba.
Piros tojás kerül a kosárba
S finom kalács a kistálba.
Bárányhús az asztalra,
S vörös bor a pohárba.
Eljött a nap, locsolni kell menni
Minden szép leányt meg kell öntözni,
A legény mondja a verset
A lány hallgatja szépen. 
A legények meglocsolják a lányokat
S kérnek érte tojásokat.
Piros tojást kérnek szépen
A tarisznya belsejébe.